Storytelling

avagy a történetmesélés

Egy történetet szeretnék megosztani, amelynek részese voltam, sok évvel ezelőtt, de megtanított rá, hogy mi lehet az emberből, ha megfelelő hozzáállás és coach van mellette.

Kamaszkoromban kézilabdáztam, nagyon kedves edzőm volt sokat nevettünk, jó volt a csapat, az edzéseken jól elszórakoztunk, eltöltöttük az időt.

De a hétvégéken jött a meccs, a megmérettetés, a bajnokságban mindig az utolsó helyeken voltunk, legtöbbször kikaptunk, mert nem tudtunk jól játszani. Fej lehajtva, szégyenkezve mentünk a meccsre, mert mi voltunk a lúzer csapat.

Azután kaptunk egy új edzőt, aki erősítő edzéseket tartott, hogy legyen állóképességünk, sokat gyakoroltuk a lövést, a védekezést, hogy jobb technikánk legyen. Óriási változás volt az eddig megszokottakhoz képest.

Elérkezett a bajnokság és mi a tanultak alapján játszottunk, de olyan jól, hogy az első három helyezettben voltunk benne. Rettegett csapat lett belőlünk. Felemelt fejjel mentünk a meccsre, tudtuk mire vagyunk képesek, hogy tudunk játszani.

Mi a tanulság: ugyanazok az emberek voltunk, ugyanazon a pályán, ugyanazokkal a csapatokkal játszottunk, csak az edző volt más, de ő pontosan tudta, hogyan kell mellettünk állnia, hogy a legtöbbet hozza ki belőlünk, hitt bennünk, hogy többre vagyunk képesek, mint az utolsó hely. Nekünk is döntenünk kellett amellett, hogy beletesszük a munkát, az erőnket, de megérte.

Én akkor megtanultam, hogy ha valaki tudja, hogy több van benne, rászánja magát, akkor képes a változásra és ebben segítségére lehet egy jó coach, aki hisz benne.